Párbeszéd a halállal

"Gyermekfejjel borzasztóan féltem a haláltól. Az indiai falvakban a haldoklókat nem rejtik falak mögé. A halál beleszövődött életünkbe, s a haláltusák, melyeknek kisfiúként szemtanúja voltam, rémülettel töltöttek el. Most nyolcvanévesen, szemernyit sem félek a haláltól, mert ma már tudom - nem csak hiszem, hanem tudom, és mindenkinek módjában áll szert tennie erre a bizonyosságra -, hogy a halál csupán egy újabb szobára nyit ajtót életeink egymást követő sorában. Barátként tekintek a halálra. Hálás vagyok neki, mert megtanultam, hogy mindenestől a jelenben éljek, telve hittel és megszabadulva félelmeimtől. Szeretettel meghívok mindenkit, csatlakozzon hozzám!"